Oláh György: Nekem sosem volt heurékapillanatom

Meghalt az utolsó természettudományos területen Nobel-díjat szerzett tudósunk.

Az igazán nagy ember szerény, mégis határozott, az ígéreteit mindig betartja. Kitartóan képes egy ügyért dolgozni, észreveszi azt, ami mellett mások elmennek. Nem féltékeny természetű, segíti a kezdőket. Elméleti kutatásait azonnal megpróbálja a gyakorlatba átültetni. Alapos, nem ismer fáradságot, ha kell, éjszakákon át tűnődik egy megoldásra váró problémán.

Mindezt több mint hatvan éven át folyamatosan műveli. A sikereit nem tekinti végállomásnak, szinte azonnal képes új kutatásba kezdeni. Tudóshoz méltóan egyszerűen fogalmaz, mondanivalója mégis érzelmekkel telített. Több mint fél évszázada külföldön él, mégis választékosan fogalmaz magyarul.

Sajnos a jelen idejű fogalmazás ma már nem lehetséges, hiszen életének kilencvenedik évében Beverly Hillsben elhunyt Oláh György professzor. A Svéd Tudományos Akadémia a „a karbokation-kémiához való hozzájárulásért” 1994-ben kémiai Nobel-díjjal ismerte el tudományos munkásságát.  

 Egy 2003-ban készült interjúban e sorok írójának ezt mondta:

„Nekem sosem volt heurékapillanatom. De Szent-Györgyi Albertet idézném. Egyszer azt írta, hogy a felfedezés látni, amit már talán sokan láttak, észrevenni, amit senki nem gondolt. Azt hiszem, azt is mondta, ez olyan, mint amikor valaki megy a hegyen, és amikor elmegy egy piszkos kő mellett, rá sem néz. Néhány év múlva ugyanoda felmászik egy másik ember, aki képzett geológus, meglátja a piszkos követ, és rájön, hogy a piszok alatt egy gyönyörű drágakő van. Tulajdonképpen a felfedezés nem maga a megfigyelés vagy a kísérlet, hanem annak a felismerése, hogy ez mit jelenthet”.


Oláh György é
szrevette, amit mások nem láttak meg, felfedezte, amit mások képtelenek voltak felfedezni. Ki gondolta volna, hogy az ő kémiai munkássága képes lesz megdönteni a szén négyvegyértékűségének dogmáját, új utakat nyitva ezzel a szénhidrogének kutatása előtt? Ezek egyik legnagyobb eredménye az ólommentes benzin előállítása volt.

Erről azonban nem úgy fogalmazott, mintha a saját kutatási eredménye volna. Arra a kérdésre, hogy érez-e különbséget az alapkutatások és a haszonnal járó kutatási formák között, a következő választ adta: „Sosem különböztettem meg az alapkutatást az alkalmazástól. Az hajt, hogy valami újat találjak, s ha ez sikerül, rögtön felteszem a kérdést: lehet-e használni valami praktikus célra”?

Ez akkor is eszébe jutott, amikor az ólommentes benzin előállításához vezető alapkutatásokat végezte? ­– szólt a következő kérdés.

„Soha nem terjedt ki az érdeklődésem az ólommentes benzinre, mint olyanra, de újfajta kémiát alkottam. Ez oda vezetett, hogy találtunk olyan módszereket, amelyekkel a benzint is át lehetett alakítani az addiginál sokkal egyszerűbben és hatásosabban magas oktánszámúvá”.
Oláh György tehát szerényen úgy vélte, és ki is mondta, hogy azért kellett kivonni az ólmot a benzinből, mert: a kipufogócsövekbe berakott katalizátorokat az ólom gyorsan tönkreteszi. Kellett találni egy olyan módszert, amely által a benzin még jó, és a kocsi jól megy, de ne legyen benne a katalizátor mérgező. Az általam alkalmazott kémia tulajdonképpen csak véletlenül lett alkalmazható erre a területre”

A professzor már több mint tíz éve a vezetésével kifejlesztett direkt metanolos tüzelőanyag-cella tökéletesítésén dolgozott. A találmány a hagyományos energiahordozók (nyersolaj, kőszén, földgáz) előteremtési költségeinek és a globális felmelegedésnek a növekvő problémáját oldhatja meg.

Sok fiatal magyar kutató dolgozott kaliforniai kutatóintézetében. Vélhetően ők majd folytatják az Oláh György által elkezdett tudományos munkákat. Erre minden lehetőséget megkaptak az utóbbi idők egyik legnagyobb magyar géniuszától.      

 

Oláh György 1927. május 22-én született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a budapesti Piarista Gimnáziumban végezte.  Utána a Budapesti Műszaki Egyetemen kémiát tanult,ott is doktorált 1949-ben. A rákövetkező néhány évben a BME-n tanított. Fő érdeklődési területe a szerves kémia lett. Az 50-es években jelentek meg elsőtudományos értekezései, amelyek azonnal nemzetközi érdeklődést váltottak ki. 1954–1956 között a szerves kémia tanszék vezetője, emellett a Magyar Tudományos Akadémia Központi Kémiai Kutatóintézetének társigazgatója volt. Az 1956-os forradalom után családjával együtt elhagyta Magyarországot. Előbb Londonban éltek, majd a család Kanadába költözött. Itt Oláh a Dow Chemicalnél dolgozott 1964–1965 között. 1965-ben az Amerikai Egyesült Államokban, Clevelandben kapott munkát, a Case Western Reserve Universityn. 1971-től amerikai állampolgár lett. 1977 óta Kalifornia államban élt, ahol a Dél-kaliforniai Egyetemen (USC) tanított. Még abban az évben kinevezték az egyetem Szénhidrogénkutató Intézetének tudományos igazgatójává. 1991 óta a Los Angeles-i Loker Szénhidrogénkutató Intézet (Loker Hydrocarbon Research Institute) igazgatója volt. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben tiszteleti tagjává választotta. 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott a karbokationok kutatásáért. 2010-től az Emberi Méltóság Tanácsának tiszteletbeli elnöke volt. 2011-ben Széchenyi-nagydíjjal tüntették ki világszerte számon tartott és nagyra becsült kémiai kutatásaiért és eredményeiért, azoknak ma már klasszikusnak számító tanulmányokban és könyvekben való közzétételéért, a kémiai tudományok fejlesztése, eredményessége, a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása érdekében végzett tudományos munkásságáért, valamint az új tudósnemzedékek számára példaképül szolgáló életpályájáért.

http://nekrolog.blogstar.hu/./pages/nekrolog/contents/blog/35813/pics/14890872241783830_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?