Elhunyt Andrzej Wajda

Az világhírű filmrendező 90 éves korában, vasárnap este halt meg Varsóban, halálát tüdőelégtelenség okozta. Napok óta kórházban ápolták.

1926-ban született Suwalkiban, apja katonatiszt volt, akit a második világháborúban végeztek ki Katynban. Wajda elég fiatalon árva maradt, így kénytelen volt beállni munkásnak, majd 1942-től harcolt a nácik ellen. A háború után a művészetekbe vetette magát; festészetet tanult a krakkói képzőművészeti akadémián, majd 1952-ben a lódzi főiskolán szerzett rendezői diplomát.

A történelem hatásai vitathatatlanul megjelentek művészetében, a lengyel új hullám indítója. Wajdát a lengyel történelem fáradhatatlan krónikásaként tartották számon. Kezdeti filmjeiben Lengyelország és a háború kapcsolatát vitte vászonra olyan alkotásokon keresztül, mint a hangvételében és formanyelvében is újító A mi nemzedékünk (1954), a Csatorna (1956), a kultuszfilmnek számító Hamu és gyémánt (1958) vagy a Tájkép csata után (1970).

Filmművészetének másik vonulatát képezte az irodalmi művekből készült nagy sikerű alkotásai (Nyírfaliget, Wilkói kisasszonyok, Az ígéret földje - amit 2015-ben választottak meg minden idők legjobb lengyel játékfilmjének), de világszerte sikert aratott az 1950-es és az 1970-es éveket elemző filmjeivel (Márványember 1976, Vasember 1981), így Wajda a nemzeti ellenállás kiemelkedő személyisége lett. Amíg a Szolidaritás mozgalom kialakulásáról szóló 1981-es Vasembert a cannes-i filmfesztiválon fődíjjal jutalmazták, addig az összes szocialista országban betiltották. Az Ember-trilógia harmadik darabját csaknem 30 évvel később, 2013-ban a Walesa - A remény embere címmel készítette el.

A rendező a szükségállapot 1981. decemberi bevezetése után hivatalosan nem emigrált, de Párizsba költözött. Az ott készült Danton, amely a francia forradalmi eseményeket állította párhuzamba a lengyelországi eseményekkel, elnyerte a brit filmakadémia díját a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, és Wajda a legjobb rendezőnek járó francia César-díjat is átvehette, majd a rendszerváltás idején tért haza.

Elmúlt már nyolcan éves, amikor 2007-ben személyes érintettségű drámát forgatott a katyni vérengzésről, amelynek apja is áldozatul esett. A Katyn (Az ígéret földje, a Wilkói kisasszonyok és a Vasember után) negyedik Oscar-jelölt filmje lett. Két évvel később részben Márai Sándor novellájából készítette az elmúlást ábrázoló Tatarakot.

Andrzej Wajda művészetét világszerte számtalan díjjal ismerték el. Több alkotása is elnyerte a filmkritikusok nemzetközi szövetségének (Fipresci) díját, kitüntette az Európai Filmakadémia is. Életművéért a velencei mustrán Arany Oroszlán-díjat (1998), a berlini filmfesztiválon tiszteletbeli Arany Medvét (2006), a prágai Febiofesten Kristián-díjat vehetett át (2014).

A lengyel rendezők közül elsőként ő kapott Oscar-életműdíjat (2000). 1996-ban a japán Praemium Imperiale díjjal, 2001-ben a francia Becsületrend parancsnoki keresztjével és Németország Nagy Érdemkeresztjével, 2011-ben Lengyelország legmagasabb állami elismerésével, a Fehér Sas Rend a kék szalaggal, a következő évben a Magyar Érdemrend Nagykeresztje polgári tagozatával tüntették ki.

Idén Gdansk díszpolgárává választották. Wajda nevével az Amerikai Mozgókép Alapítvány (American Cinema Foundation) Szabadság-díjat alapított, amelyet kelet- és közép-európai rendezőknek adományoznak.

http://nekrolog.blogstar.hu/./pages/nekrolog/contents/blog/30852/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?