Ötször változott az állampolgársága, de mindig magyar maradt

104 éves korában elhunyt Tamás Aladárné Szűcs Ilona nyugdíjas tanítónő, a szlovák állampolgárságuktól megfosztott felvidéki magyarok csoportjának egyik legismertebb tagja.

Tamás Aladárné Szűcs Ilona sosem hagyta el a szülőföldjét, mégis ötször változott meg élete során az állampolgársága. A Rimaszombathoz közeli Várgedén az Osztrák–Magyar Monarchia állampolgáraként született asszony az I. világháborút követő 1920-as trianoni diktátum után csehszlovák, a Felvidéket Magyarországhoz hazacsatoló 1938-as első bécsi döntést követően újra magyar, a II. világháború befejeztével megint csehszlovák, majd Csehszlovákia 1993-as megszűnése, az önálló Szlovákia 1993. január 1-jei megalakulása után szlovák állampolgár lett. Őt azonban nem tévesztette meg a történelmi szelek kavargása, mindig pontosan tudta, hová tartozik – egész életében magyarnak vallotta magát.

Magyarnak lenni egy ősi magyar vidéken, mégis idegen ország zászlaja alatt, persze sosem volt könnyű. S különösen nem a Felvidéken, szlovák fennhatóság alatt. Egy olyan, a tinédzser korból még most is épphogy csak kinőtt államban, amely egyik fő hivatásának tekintette és tekinti, hogy mindenáron nemzeti öntudatra ébressze a felségterületén élőket. Aki ilyen-olyan okból kilóg a sorból, annak nincs maradása az uralkodó nemzeti közösségben.

Így lett kirekesztett saját országában Ilonka néni is. Nem szervezett ribilliót, nem követelt revíziót, nem égetett zászlót, pedig számtalan méltánytalanság érte a csehszlovák időkben is, hogy mást ne említsünk, kuláklistára került, s még a katedráról is eltiltották. Ő azonban nem lázadt, egyszerűen csak az akart lenni, aki mindig is volt: egy magyar ember Szlovákia területén. Ezért volt aktív szereplője a rimaszombati közéletnek, a Magyar Közösség Pártjának, valamint alapítója és aktív vezetője a Wass Albert nyugdíjas klubnak. S ezért döntött úgy 99 évesen – élve az újonnan kínálkozó lehetőséggel –, hogy amitől igazságtalanul megfosztotta a történelem, azt visszakéri magának: kihasználva az egyszerűsített honosítást lehetővé tevő 2010-es magyarországi törvénymódosítást, 2011-ben egyik lányával együtt felvette a magyar állampolgárságot. Vagy inkább visszavette, hiszen arról sosem mondott le, attól csak a kelet-közép-európai gyalázatos politikai játszmák fosztották meg.

Bűnt követett volna el azzal, hogy 99 évesen, élete alkonyán egy papírdarabon leírva is látni szerette volna, hogy a világ magyar közösségének tagja? E kérdésre a XXI. századi Európában csak egyféle válasz létezhetne.

Ám létezett egy másik is – mégpedig Szlovákiában. Ahol Ilonka nénit a magyar honosítási törvényre válaszként ugyancsak 2010 májusában megalkotott szlovák állampolgársági törvény alapján megfosztották szlovákiai állampolgárságától, majd törölték a lakcímnyilvántartásból és megvonták a választójogát. S még 2011 decemberében öt másik, a magyar állampolgárságot felvevő felvidéki magyarral együtt beidézték a rendőrségre, hogy adja le személyi igazolványát és útlevelét. Megalázták, de nem törték meg, s ez a törékeny, szépkorú asszony elindította heroikus küzdelmét, vállalva, hogy megküzd a jogaiért egy izzóan nacionalista államhatalommal szemben is. Egyik élharcosa lett annak küzdelemnek, amely azért folyt és folyik, hogy ő és sorstársai magyar állampolgárságuk felvétele után is megtarthassák szlovák állampolgárságukat is – tökéletes összhangban egyébként az uniós alapelvekkel, no meg a szlovákiai alkotmánnyal.

Nem volt ez egyenlő erők küzdelme, de Ilonka néni egy percre sem maradt magára a harcában. Számíthatott a magyar emberek szolidaritására a határokon innen és túl, és mindvégig kiállt mellett a magyar kormány is. S a nemzet megbecsülésének jeleként Tamás Aladárné Szűcs Ilona volt az első, aki 2012-ben, 100 éves korában – Orbán Viktor kormányfő és Kövér László házelnök jelenlétében – a Parlamentben átvehette a Magyar Becsület Rendet Áder János államfőtől.

Többszöri sikertelen nekifutás után néhány napja jött a hír, hogy az Európai Parlament befogadta a 104 éves asszony petícióját, és elkezdte annak kivizsgálását. Ilonka néni az EP döntését már nem élhette meg, így a küzdelmét most majd más kisemmizett felvidéki magyaroknak kell továbbvinniük. Tamás Aladárné Szűcs Ilona pedig tiszta lelkiismerettel állhat majd az Úr ítélőszéke elé, hiszen a nemzet emlékezete úgy tartja őt számon, mint aki becsülettel és önfeláldozással képviselte és védte a maga közösségében egész életében a magyarság ügyét.

 

http://nekrolog.blogstar.hu/./pages/nekrolog/contents/blog/29616/pics/lead_800x600.jpg
Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?