Elment a Duna - védő - K. G. halálára

81 éves korában, 2015. július 23-án elhunyt Karátson Gábor Kossuth- és Prima-díjas író, műfordító, festő és filozófus, művészetpedagógus, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.

Egyetemistaként 1956-ban szerepet vállalt az ELTE forradalmi bizottságában; a megtorlások idején börtönbüntetésre ítélték és kizárták az ország összes felsőoktatási intézményéből. 1968 óta rendszeresen szerepelt képzőművészeti kiállításokon. Nagy hatással volt rá Klee, Vajda és Bálint festészete, majd önálló utakon járva a természet, a napi újsághírek képei és a Biblia ihlették táblaképeit, bibliai akvarelljeit. 

Több művészeti és filozófiai könyv szerzője, lefordította Lao-ce Tao te kingjét és a Ji kinget. Ötvenhatos regény című önéletrajzi ihletésű könyvében könyörtelen őszinteséggel néz szembe korosztályának sorsával: a világégés és a kommunista diktatúra idején felnövő nemzedék tagjainak sokféle útját idézi fel, azokét, akik így vagy úgy részeseivé váltak az 56-os forradalomnak, börtönökben sínylődtek, megérték az úgynevezett rendszerváltozást is, nemegyszer szereplőivé válva az akkor lezajlott eseményeknek. Utolsó regénye, A csodálatos kenyérszaporítás 2014-ben jelent meg.

Eddig a hivatalos MTI-hír citálása.

De Karátson Gábor ennél is több volt. Sokkal több. Mert elévülhetetlen szerepe volt a Bős-Nagymarosi vízlépcső ellenes civil harcban, a zöld rendszerváltás elindításában. A hágai döntést ekképpen interpretálta 2009-ben egy vele készült beszélgetésben: Karátson Gábor író-festő emblematikus alakja a Duna-mozgalmaknak, az ő interpretációjában ekképpen fest a hágai döntés: „Valóban elsikkadt az egész Bős-ügy. Hága csalódás volt a számomra, mert azt hittem, hogy a művelt Nyugat rájön, hogy ebben a régióban nagyon komoly diktatúra volt, és az akkor kötött szerződések érvénytelenek. Nem volt mögöttük népakarat, amit kifejeztek a pártokon felül álló tüntetések is. Mi ökológikus rendszerváltozást akartunk! De a politikai pártok lenyelték az egészet. Bős–Nagymaros ugyanolyan, mint az 1956-os forradalom. A mai politikai pártok nem vállalhatják. 56-ban az volt a munkásfiatalok jelszava: Se kapitalizmus, se kommunizmus! Ki vállalja ma ezeket? De Hága nem merte kimondani, hogy az egész érvénytelen.

Különben sem mérvadó manapság a zöld gondolkodás. Buszon, vonaton, ha ez szóba kerül, akkor azt hallom: már késő, már el vagyunk veszve. Pedig nem így kell hozzáállni! Nem azt kell vizslatni, hogy melyik hegyen legyen rakétakilövő, hanem azt mondani: nem lesz, és kész! Bőssel kapcsolatban is ez kellene.”

Igaza volt. E harcos mohikán (talán az utolsók egyike) most eltávozott.

Isten nyugosztalja!

Feliratkozás blogértesítőre

Ha mindennap szeretnél értesülni a legfrissebb bejegyzésekről, akkor iratkozz fel a blogértesítőre.

Feliratkozom

Hozzászólások

Ezeket a cikkeket olvastad már?